Hát mégiscsak igaznak bizonyult a legenda. És bazdmeg, a tanár KOPOGOTT mielőtt visszajött a terembe, egyem meg a kis szívét, ötös zh-t írtam.

Viszont ma ténylegesen zh-ít írok alig egy óra múlva, és most nagyon sokat készültem, az összes kiadott diasort megörökítettem manuálisan puska formájában. Vannak ilyen legendák, hogy ez a tanár ki szokott menni zh közben, remélem nem kacsa, meg azt is remélem, hogy nem pont azt az egy darab diát fogja kérdezni (pedig de), amit kihagytam azt gondolván, hogy abba úgysem megyünk majd bele.

Patrik olyan gyönyörű, tízből tizenöt pontos szöveget írt nekem a tablóképe hátuljára.

Ma végzősbálba megyünk.

Vetettem egy pillantást a tárgytematikára és rájöttem... hogy nem is írok ma zh-t. Három hét múlva írok zh-t. Ezt benéztem.

Én még soha nem láttam ennyi dühös embert egy rakáson, mint ma reggel itt a koliban. Nem volt net majdnem fél órán keresztül. Ma zh-zok, most sírok tanulok.

Olyan jó, hogy eddig mind a három év alatt nyugati fekvésű szobát kaptam (és tényleg jó, mert a főbejárat van alattunk, mi látjuk a nagy jövés-menést), így mikor plusz tizenöt fok fölé megy a hőmérséklet, délután háromkor az erkélyünkön már harminc fokot lehet mérni.

Basszus, le kéne vinni a szemetet, mostmár romlik, gondolom.

Télvíz idején a Central Park kacsái eltűnnek, hogy kamionnal viszik, vagy repülnek, az örök kérdés marad, de hétfő reggel a Lola összepakolja a hűtőt, és ő is délre költözik, vissza az egyetemre, ő igen, végre. Már majdnem nem bírtam ki ezt a hétvégét, ez egyre neccesebb és rosszabb.

Jövőhéten két zh is lesz, és én a szó szoros értelmében szinte semmit sem tanultam rájuk (majd holnap, majd holnap...), nagyon vicces dolgok fognak itt történni, kérem.

Home alone day van, estig megmenekültem, gyorsan magamhoz is veszek annyi élelmet, amennyit csak tudok.

Most tudtam meg, hogy unokatesóm ballagási fogadása oylan lesz, hogy beülünk egy étterembe és mindenki azt rendel, amit akar. Hát ez szuper, már veszem is végig a listát azokról a dolgokról, amiket már ezer éve meg akartam kóstolni, de nem tehettem az ár miatt. Szia szarvasgomba, soha nem voltam boldogabb!

Délután jönnek keresztszüleim, átadják unokatesóm ballagási meghívóját (nekem a keresztszüleim a nagybátyám-nagynéném páros, igen) = háromféle süteményt sütöttünk, ötféle üdítőt vettünk, felnyaltuk a lakást, mert meg kell adni a módját, hát na. De két hét múlva mi eszünk ingyen, étteremben!(!!!)

Az arckifejezésem miatt úgy nézek ki, mint aki rosszban sántikál, pedig esküszöm, hogy csak fáj a fejem.

Nagyon nem akarok itt lenni, ez a hely megöl engem. Megint hánytam, szóval már biztos vagyok benne, hogy idegi alapon megy nálam ez a dolog, mivel egész nap görcsölök. Hazaértek tesómék, és nem túlzok, öt perc múlva anyám már ordibált velem, és ezt úgy kell elképzelni, hogy olyankor mindent a fejemhez vág, lekurváz, a porba tipor, azt mondja, hogy én egy kis szarcafat vagyok itthon, és csak akkor szólalhatok meg, ha ő engedélyt ad, meg azt is mondta, hogy nem érti, hogy Patrik mit lát bennem, úgysem fogok kelleni a végén. És én ezért féltem nagyon bemutatni neki Patrikot, mert én nagyon jól tudtam, hogy ez lesz, ezt fogja kreálni belőle, felhasználja ellenem. Van fogalmatok róla, hogy hogy milyen kegyetlenül kikészít ez lelkileg? Mindig megtalálja a gyenge pontomat, meg tudom, hogy ez az egész hogy hangzik, most biztos mind azt gondoljátok, hogy túldramatizálom, de fogalmatok sincs, hogy mik mennek itt. Tíz éve ezt hallgatom minden egyes nap, volt, hogy azért kaptam, mert nincs önbizalmam, én meg csak bőgtem, és megpróbáltam elmondani, hogy miatta nincs, de abból csak még rosszabb lett. Ha tudnátok, hogy mi ment a legutóbbi szülinapomon, akkor nagyon elfajultak a dolgok, anyám kivágta a tortát a kukába, ráparancsolt a tesóimra, hogy fel ne merjenek köszönteni, felvonult a szobájába, én meg csak bőgtem, mint egy hülye, meg sem tudom védeni magam. Apa próbált valamit tenni, de felesleges volt, csak még jobban én lettem a hibás, merthogy direkt összeugrasztom a szüleimet, meg apa is milyen szar alak, hogy mellettem áll, adja alám a lovat. Aztán délután jöttek az unokatesómék és abban a pillanatban, hogy beléptek a nappaliba, anyám előjött ezer wattos bájvigyorral, én meg próbáltam takarni a vörös szemeimet, az allergiámra fogtam. Az is fáj, hogy a tesóim is sokszor fel vannak háborodva, velem értenek egyet és ezt el is mondják - mikor anyám nincs ott. Nyíltan soha nem véd meg senki. Tudjátok, hogy néha milyen gyűlöletet érzek? Tudjátok, hogy ez mennyire fáj és milyen bűntudatom van miatta? Meg olyanokat gondolok halál komolyan, hogy ha most elmehetnék itthonról és soha többé nem jönnék vissza, soha nem látnám a családomat viszont, akkor nyugodtabb és könnyebb életem lenne. Mégis milyen elcseszett, gonosz ember érez ilyeneket.
Az sem megoldás, ha elbújok a szobámba, mert ha nem megyek ki, akkor meg az a baj, azért vesznek elő, mert én biztos utálom őket, meg milyen szemét vagyok, meg önző, meg akkor minek is vagyok itt, költözzek már el, más már két gyereket szül a koromban (persze, képzelem milyen boldoggá tenném, ha szülnék, ki is tagadnának érte). Én tényleg tudom, hogy ez hogy hangzik, de ez nagyon megterhelő, nem bírom már se testileg, se lelkileg. Összenyom ez az egész, meg azt érzem, hogy egy nyomorék vagyok, megcsonkított, már most tönkre van téve az életem, mert én soha nem éreztem önbizalmat, soha nem láttam magam szépnek, sokkal érzékenyebb vagyok, mint mások, valahogy mindent ezerszeresével élek meg, mint kellene, ja, és néha gyűlölöm az anyámat, ez sem normális. Nem érzem azt, hogy egészséges vagyok. Mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok.

Már nem is érdekel az egész, nem lesz bűntudatom tovább egy percig sem, én próbálkozom, meg akarom, hogy jobb legyen, de az anyám egyenesen gyűlöl engem, én ezen nem tudok változtatni. Ő akkor boldog, ha minél jobban sikerül megbántani, meg rajtam levezetnie a kis szarjait. Én erről nem tehetek, nem érdekel már, nincs erre szükségem.

Szerda délután voltunk a H&M-ben is, de én annyira utálom az ilyen helyeket, találtam tök jó cipőt, de ők természetesen csak tucatnőkre gyártanak ruházati cikkeket, 40-es volt a legnagyobb méret. Ha Amerikában lennénk, pert is nyernék ellenük, mert basszus, én nem lehetek róla, hogy ekkora a lábfejem, igazán nem kéne kiközösíteni emiatt. Ez egy ilyen család, magasak vagyunk, hülyén is néznénk ki kis lábbal.

Köcsögök.

Kedves N. Csilla pedig igazán szólhatna már a K&H-nál, hogy változott a telefonszáma, mert már kezd elegem lenni belőle, hogy az én, már december óta meglévő telefonszámomra küldik a bankos sms-eit. Vagy legalább akkor már küldenének pin kódot is, vagy valami.

Én nem akarom, hogy a macskáim kövérek legyenek, mert az milyen rossz már az izületeiknek, figyelek is rá, hogy ne hízzanak el, mind fitt és izmos. Az aranyhalam is fitt és izmos.

Az éjjel meg annyit görcsöltem, mert Patrik egyig dolgozott és onnan utána rögtön indult haza (nem a koliba, tényleg haza). És tényleg nagyon jól vezet, nagyon sokat is vezet, meg autópálya, de akkor is éjjel egy három órás út munka után... nem voltam nyugodt, egy csomószor felébredtem és a mobilomat lestem. Négy előtt egy kicsivel írt, hogy megérkezett, egyben van, reméli, hogy én éppen egy szépet álmodok, reggel hív.

Amúgy tegnap állati fura volt, tiszta paranormális jelenségek, visszautaztunk az 1991-93-as időszakig, mivel a tesóim mind el vannak utazva a hétre (ma jönnek haza), mi meg hárman voltunk a szüleimmel. Már egyszer volt ilyen nyáron is, és érdekesség, hogy ilyenkor mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott, nem ordibálunk egymással semmi miatt, nincs vita, béke van és nyugi. És olyan jó volt, anyával ültünk a nappaliban és néztük a híradót, beszélgettünk, senki nem vágott a szavamba. Szóval ez most nagyon gonosznak hangzik, de olyan jó a tesóim nélkül, mivel a szüleimmel való vitáim nagy része pontosan miattuk van. Mert például a tesóm hétvégén későn kel fel, későn reggelizik, nem pakol el semmit maga után, nem mosogat el a madamka, nem csinál semmit, és engem vesznek elő, én vagyok a szar, mert miért nem pakoltam el én utána, ő még kicsi. És akkor még szarabb alak vagyok, ha esetleg meg merem említeni, hogy már elnézést, de egy tizennégy éves "gyerekről" van szó, én tizennégy évesen már vasaltam az egész családra, ez meg még mosogatni sem képes, vagy visszarakni a hűtőbe a tejet, porszívót meg életében nem tartott a kezében. Ebből szoktak lenni nálunk az egész délutános ordibálások, engem megvádolnak mindenféle sértő dologgal, nekem pedig természetesen meg kell védenem magam, aztán minden elfajul. Pedig a szüleim tudják jól, hogy igazam van, anya már nem egyszer be is vallotta ezt nekem egy elborult nyugodt pillanatában. Ezt csak egy elsőszülött értheti. Szerintem Kínában is ezt az "egy gyerek" politikát egy elsőszülött találhatta ki, és milyen okos is volt az az ember, remélem állítottak neki legalább egy mellszobrot vagy valami, mert egy rakás embert megmentett a lelki betegségektől. A pszichiáterek viszont tuti utálják.
A látszat ellenére én tényleg szeretem a testvéreimet, el nem cserélném őket, csak néha nagyon elegem van belőlük. Meg úgy szeretném például, ha nem szörnyű jobb kapcsolatom lenne anyával, de úgy érzem, hogy ha nagy lassan sikerül is felépítenem valamit, akkor azt a tesóim egyetlen pillanat alatt mindig romba döntik.

Amúgy ma nem tudom mi volt velem, biztos terhes vagyok, de olyan durva hangulatingadozásaim voltak, hogy rendesen rá kellett harapnom a nyelvemre, hogy ne legyek bunkó a másodikosokkal, a következő pillanatban pedig már majdnem bőgtem, pedig semmi okom nem volt, nem voltam szomorú, nem mondott senki semmit, nem történt semmi. Aztán két perc múlva megint mérges lettem a semmiért. Aztán meg röhögőgörcsöt kaptam.

Az allergiámra fogom, ilyenkor mindig taknyom-nyálam egybefolyik, a szemem meg szúrni kezd abban a pillanatban, hogy kiteszem a lábam az épületből. Gyűlölöm a tavaszt.

Két hét után hazajövök az egyetemről = a szó szoros értelmében leesik rólam az összes gatyám, amikben itthon szoktam lébecolni. Éhező egyetemista vagyok.

A délután meglepőden jól alakult, az őseim tök normálisan viselkedtek és anyám teljesen meg van elégedve Patrikkal, szerintem bírja. Mondjuk úgy éreztem, hogy apát kicsit megviselte ez a találkozás, csöndesebb is volt mint szokott, neki azért még huszonegy évesen is csak a kicsi lánya vagyok.

Kínaiak lettünk, mert mindketten pizsamagatya fölé vettük fel a dzsekit, mikor elmentünk elemózsiát szerezni valamikor éjfél tájban, de ez persze nekünk teljesen rendben lett volna józanul is, nemhogy még befröccsözve. Az én pizsamagatyám zebracsíkos, roppant visszafogott darab, nagyon szeretem amúgy. Volt valami egyetemi buli, szembe is jött velünk egy rakás ember, de ez sem volt kínos, mert szerencsére egyesek olyan ízléstelenül tudnak felöltözni, hogy még pizsamában is mi vagyunk a szolid elegancia hozzájuk képest.

Ha valamit, akkor azt tudni kell rólam, hogy a bor velem nagyon érdekes dolgokat művel már egészen pici dózisban is, extraérzelmes- és érzékeny leszek tőle. Mindig felerősíti az épp aktuális uralkodó érzelmemet, akartam én már eret felvágni két pohár bor miatt még a régi szép időkben. Aztán ez nem igazán jött össze, mert hánynom kellett. Eddig mindig csak akkor ittam bort, amikor szarul éreztem magam valamiért, el is könyveltem a bort eleve sátáni szarnak, de nem, nem is az. Tegnap este végre pozitív jellegű érzelmeimbe akartam megfulladni. Ja, a kajaportya után már csak feküdtünk az ágyamban, a sötétben, nyálaskodtunk és szőttük a kis jövőnket, szobatársam meg valamikor kora hajnalban ért vissza a buliból, addigra már bőven bealudtunk. Az az igazság, hogy a jógás napokon mindig úgy be vagyok punnyadva, hogy csoda, hogy nem aludtam be már tízkor, főleg hogy tegnap még egész délután úton is voltunk.

És én annyira szerelmes vagyok, és miután lezajlottak a gimis ballagások (én unokatesóm, ő kishúg miatt érdekelt), majd egy szombaton elmegyünk a vidámparkba, meg az állatkertbe, thai kaját ebédelünk, megnézzük, hogy mekkora a bálnaszív, meg veszünk füstölőt.

Ma meg délután cseszegetős óra van, utána meg már itt lesznek anyáék, úgy van megdumálva, hogy elmegyünk valahová ebédelni együtt, hogy mégis tudjanak kicsit beszélgetni Patrikkal, és aztán indulunk haza. Nem állíthatom, hogy nincsenek aggodalmaim ezzel a nappal kapcsolatban.

A Patrik kicsi kocsijáról azt kell tudni, hogy huszonöt éves, repedezett a műszerfal, és mindig nekem kell kinyitni belülről az ajtót Patriknak, mert kívülről nem nyílik a vezetőülésnél. Továbbá lelke van, max hangerőn szokott dübörögni belőle a zene, amire a világ legfalsabb férfi hangja (Patrik) és a világ legfalsabb női hangja (én) együtt dalol ordibálva (you make me feel like I'm living a teenage dream - a mi hivatalos dalunk, a fiunk meg nyílván csak zenei zseni lehet majd ilyen génállománnyal). Az ülés is strapabíró, nem panaszkodom.

Eltöltöttünk egy varázslatos délutánt a Telenorban, meg voltunk a teszkóban, vettünk bort, ma fröccsözni fogunk, szóval ez még egy szép éjjel lesz, majd meglátjátok.

Közben békésen rohad kiszárad a bőr a talpamon, ezt pedig a teljes, huszonhárom fős jógacsoport is megtekinthette. Tegnap délután bekentem arckrémmel (mert most mi van, ha arcra jó, talpra miért ne lenne?) de a guppiagyammal rögtön meg is feledkeztem erről, full trutyis talppal felpattantam és ugyanazzal a lendülettel hanyatt is vágódtam. Vannak fájdalmaim.
Ja, reggel meg megyek jógára, szökkenek le a lépcsőházban nagy lendületesen, erre ki jön szembe velem az aulában? Kétezer ember lakik itt, de természetesen összefutok a hülye zaklatómmal, mert miért ne. Patrik azt mondta, mikor meséltem neki, hogy na jó, ebből elég, este megkeresi (mi is tudjuk, hogy ő hol lakik, bibibí) és végleg leállítja.

Az meg oké, hogy hétfőn végzős kocsmatúra, de akkor gondolom a HÖK küldi borítékban, vagy utalja a pénzt, amiből vesszük majd a piát minden állomáson. Gondolom így gondolták.
Nem, amúgy eszem legádázabb kis ágában sincs odatolni a képem, mivel rühellem az évfolyamot, azt is meggondolom, hogy a diplomaosztóra elmegyek-e egyáltalán, nemhogy még egy közös hányásra, hát hogyne. Évfolyamtalálkozóra is csak abban az esetben leszek hajlandó elmenni, ha kőgazdag leszek, vagy lesz annyi pénzem, hogy tudom tettetni egy este erejéig, hogy kőgazdag vagyok.