Nem volt kedvem menni jógára, inkább ücsörögtem volna itt a kávémmal a délutáni óránkig, de akkorát roppant a vállam, hogy azt a NASA is feljegyezte. Ezzel eldőlt, már itt sem vagyok.

A szerda reggeli boldogságot az jelenti, hogy a jógázós toppom, a melegítőfelsőm, és az edzőcipőm is pontosan a királykéknek abban az árnyalatában pompázik, amiben a szőnyeg, meg a téglák is. A ciklámenszínű karmaim pedig tökéletes összhangban vannak mindezzel.

Mindent összevetve: szarul érzem magam, de jól nézek ki.
(és nehogy megfeledkezzünk a szertartásos, jóga utáni vaníliás lattéról sem)