Történt egyszer egy forró júliusi estén, amikor tizennégy éves voltam és még volt lóvénk különböző nyaralásokra, hogy a sötétben, villanykapcsoló után tapogatózva megnyomtam az üdülő egyik tűzriasztóját. Most mindenki csukja be a szemét és képzelje el, hogy mit éreztem a gyomromban, amikor rájöttem, hogy az a harsány visítás nem azt jelenti, hogy tudtomon kívül nyertem valami játékban, vagy én vagyok a húszmilliomodik vendég. Képzeld el, érezd át, válj a tizennégy éves, zsiráfos pizsamás énemmé. Akkor csinálod jól, ha már be akarod dugni a fejed a mélyhűtőbe. Volt nagy nyüzsi, jöttek a tűzoltók(!!!), anya ordibált velem, hogy úristen, hogy lehetek ilyen béna, ezt már meg kéne zenésíteni, jézus, mi jöhet még. Azt hiszem, ez volt az a fontos személyiségformáló pillanat az életemben, ami miatt kialakult ez a vastag bőr a pofámon, és ma már nincs az a helyzet, ami zavarba hozna. Szerencse, mert átlagosan napi három gázos szitut termelek ki.

Zárójelben megjegyezném, hogy négy nap múlva anyám ugyanúgy benyomott egy tűzjelzőt szóval talán mégsem cserélt el egy nővér a kórházban, és az csak puszta véletlen, hogy a családban egyedül vagyok göndör hajú, balkezes, és nulla negatív.
Az a hülye tojás meg szerintem már kicsit romlott volt, nem érzem túl jól magam, ha már itt tartunk. 

Mégiscsak itt a tavasz, és ez onnan látszik, hogy a HÖK-ösök végre valahára kirajzottak és elkezdtek könyörögni, erőszakoskodni, meg üldüzőbe venni az embereket a szavazatokért. Nekem az a módszerem, hogy mindig azt mondom jó hangosan, hogy másik karra járok, aztán tovasietek, de ez a dolog bedőlt, mikor nem vettem észre, hogy egyik csoporttársam is ott áll szavazatot gyűjteni a doboz mögött, a sötét oldalon, én meg a hírhedt, elbűvölő mosolyommal kísérve, szemrebbenés nélkül gtk-snak vallottam magam. Dehát Lola, dehát Lola!

Na és ti hogyan aláztátok meg magatokat eme szép napon?

Elmaradt a jóga, feleslegesen vonszoltam magam oda a sportcsarnokhoz térdig érő hóban, de ma már igenis hoztam egy jó döntést, amikor minden esztétikai érzékem sikongatása ellenére edzőcipőt vettem fel a miniszoknyához. Oké, én mindig szoknyában vagyok, farmernadrágom például nincs is, azt meg nem értem, hogy miért nem vettem fel rögtön a jóganadrágom, most jutott eszembe, de már mindegy, szerda hajnalban én képtelen vagyok épkézláb döntéseket hozni, ezért is kértem csokis cappucinót a sima helyett. Vagy mert A Cuki volt a pultnál, és ez összezavart. Múltkor is kértem egy muffint, aztán mondtam neki, hogy jaj várj, tedd félre, két perc, mindjárt jövök, csak elszaladok a mosdóba, mert be fogok pisilni. El is felejtettem, mert biztos a Man in Back emberei is épp pisiltek és kitörölték a memóriám, hogy ne égessem őket, amiért a női mosdóban találkoztunk. Két órával később mentem vissza a muffinért, meg is jegyezte vigyorogva A Cuki, hogy nahát, Lola, neked tényleg nagyon kellhetett. Akkor jöttem rá, hogy tudja a nevemet, bár pont az ilyen dolgaim miatt az én nevemet mindenki tudja.

Hárman is rámköszöntek a hóesésben, de a kapucni miatt senkiről sem tudom, hogy ki volt, egyikkel kapcsolatban abban sem vagyok biztos, hogy lány volt-e, vagy fiú az illető. És még mindig esik, kinézek az ablakon, egy autót látok, amire valaki ráírta a hóba, hogy "Jó reggelt :)".

A laptopom meg már megint szenved a ventillátorral, nagyon ki kéne porszívózni szerencsétlent, semmi kedvem diákhitelt felvenni, azért, hogy újat tudjak venni. Csak bírja ki őszig, akkor lesz pénzem.

Találjátok ki, kinek kell sokezret kifizetnie a BKV-nak. Vicces történet ez is. Innen pedig már nem nehéz azt a talányt sem megoldani, hogy kinek nem lesz még új cipője nagyon nagyon sokáig, de semmi pánik, perelni fogom a BKV-t, mert miattuk kell lyukas csizmában mászkálnom továbbra is, és miattuk kapok tüdőgyulladást, kerülök kórházba, és kell hetekig azon a zöld zselén élnem, amit mindenki zabál a kórházas sorozatokban.
Már úgy volt, hogy a hétvégi buli sztornó, minden sztornó, majd fekszem, az nem kerül pénzbe, de Patrik (esküszöm egy isten áldása, nem tudom milyen szent lehettem én előző életemben, hogy ezt kiérdemeltem) ellentmondást nem tűrve közölve, hogy én csak ne aggódjak, nekem a péntek egy fillérbe sem fog kerülni, nyugodjak meg. Nyugodt nem igazán vagyok, főleg mivel tiszta merő víz a ciklámen harisnyám, de annyira jól esett, meg olyan szép dolgokat mondott, mindjárt elbőgöm magam.

A hajmosás meg színtiszta tudomány, nem mindegy, hogy mikor mosod meg, mert jónak kell lennie a bulira, meg holnap úgyis leiizadok jógán, meg az a jó a göndör, most-kapott-el-egy-tornádó hajban, hogy nem zsírosodik. Matek plusz kémia.

Nem is tudom, miről meséljek, amikor az utcán vettem észre, hogy nálam maradt a rossmanos bevásárlókosár, vagy mikor a vonatállomáson lomtalanítottam a tárcám és véletlenül kidobtam a vonatjegyem, majd tíz perc múlva, amikor ez eszembe jutott, áttúrtam a kukát érte.

Mit is mondhatnék, szenvedélyem a szórakoztatás, és még csak most indulunk vásárolni.

Kettőskereszt-lúzerLola: mindeközben fogkrém helyett Neogranormonnal kezdtem el fogat mosni. Velem mindig ilyenek történnek, van fogalma róla bárkinek is, hogy milyen nehéz megszabadítani a fogsort attól a zsíros trutyitól?