Úgy sajnálom, hogy amikor tíz éve még gazdagok voltunk ide-oda mentünk nyaralni a családdal Afrikába, meg Ázsiába, akkor még (hülye)gyerek voltam és tormás(!!) sültkrumplin éltem, eszem ágában sem volt kipróbálni olyanokat, hogy polipragu, pedig ott volt a lehetőség. És lám. Most meg már pénzem nincs, de külön kulináris-bakancslistám igen, avokádóval, tintahallal, meg homárral. És kacsával.

Az igaz barátság tökéletes indikátora ez a duplacsokis muffin, amivel ma Patrik random meglepett. Eredeti kolipékséges. Ez egy jó nap, meg az új gondnok is jó fej, óra után veszek valami gyümölcslevet, arra meg rájöttem, hogy a gimis menzatraumák miatt én már soha nem leszek képes bízni a ragus, meg pörköltös ételekben, örökké él bennem a gyanú, hogy egy Mrs. Lovett főzi ezeket nekünk.

Itt a koli melletti étteremben van egy olyan, hogy kétszemélyes kacsatál kacsamellel, kacsacombbal, kacsa... kacsakacsával, én meg még soha nem ettem kacsát szerintem gumicukorban sem, szóval itt a lehetőség, majd elrángatom Patrikot és kacsázunk.