életem filigrán cérnája

Elmaradt a jóga, feleslegesen vonszoltam magam oda a sportcsarnokhoz térdig érő hóban, de ma már igenis hoztam egy jó döntést, amikor minden esztétikai érzékem sikongatása ellenére edzőcipőt vettem fel a miniszoknyához. Oké, én mindig szoknyában vagyok, farmernadrágom például nincs is, azt meg nem értem, hogy miért nem vettem fel rögtön a jóganadrágom, most jutott eszembe, de már mindegy, szerda hajnalban én képtelen vagyok épkézláb döntéseket hozni, ezért is kértem csokis cappucinót a sima helyett. Vagy mert A Cuki volt a pultnál, és ez összezavart. Múltkor is kértem egy muffint, aztán mondtam neki, hogy jaj várj, tedd félre, két perc, mindjárt jövök, csak elszaladok a mosdóba, mert be fogok pisilni. El is felejtettem, mert biztos a Man in Back emberei is épp pisiltek és kitörölték a memóriám, hogy ne égessem őket, amiért a női mosdóban találkoztunk. Két órával később mentem vissza a muffinért, meg is jegyezte vigyorogva A Cuki, hogy nahát, Lola, neked tényleg nagyon kellhetett. Akkor jöttem rá, hogy tudja a nevemet, bár pont az ilyen dolgaim miatt az én nevemet mindenki tudja.

Hárman is rámköszöntek a hóesésben, de a kapucni miatt senkiről sem tudom, hogy ki volt, egyikkel kapcsolatban abban sem vagyok biztos, hogy lány volt-e, vagy fiú az illető. És még mindig esik, kinézek az ablakon, egy autót látok, amire valaki ráírta a hóba, hogy "Jó reggelt :)".

A laptopom meg már megint szenved a ventillátorral, nagyon ki kéne porszívózni szerencsétlent, semmi kedvem diákhitelt felvenni, azért, hogy újat tudjak venni. Csak bírja ki őszig, akkor lesz pénzem.