Annyira antiromantikus vagyok, nem csak azért, mert én életemben nem vágytam párkapcsolatra, de például azt sem értettem soha, hogy miért kell halott növényt dugni valaki orra alá, persze ha egy tanárom fejét hozná el nekem egy fiúcska, az még imponálna is, na de egy virág? Hát könyörgöm, még csak allergiás sem vagyok, mit ártott az nekem.
Két párkapcsolatom volt életemben, mint tudjuk, mind a kettő itt, az egyetemen. Nem is vagyok túl attraktív jelenség, soha
a kutya sem nézett rám nem örvendtem népszerűségnek a fiúk körében, meg bizonyára a személyiségem sem túl ideális, legalábbis arra kövezketetek abból, hogy az első kör négy hétig tartott, a második hatig, bár közben mintha tíz évet öregedtem volna. Az első delikvenssel az volt a probléma, hogy mindenért megsértődött, mert minden poénomat félreértette
(pedig szórakoztató lány vagyok, ezt senki nem vitathatja), plusz megpróbált Patriktól elválasztani, és nálam akkor telt be a pohár, mikor őt kezdte el szidni előttem. A második már komplikáltabb volt, őt szerettem is, legalábbis azt hittem, hogy szeretem. Az nehéz menet volt, egyensúlyozni a barátok, a tanulás (vizsgaidőszak volt), meg őközötte, mert én nem az a típus vagyok, aki alárendeli magát a partnerének, és onnantól minden más megszűnik, utálnám magam, ha olyat csinálnék. Aztán neki ilyen fura személyisége volt, elég gyerekes, meg szeszélyes, néha csak úgy bal lábbal kelt és duzzogott a semmiért, én meg a lelki beteg lettem, mert azt hittem, hogy rám haragszik és mindjárt ki fog dobni. Abban az időszakban folyton fáradt is voltam, mert mindig együtt akart aludni, ami nekem nem ment túl jól. Patrikkal például tudok együtt aludni, ott soha nem zavart, ha folyik a nyálam, vagy horkolok, vagy véletlenül szájbavágom, de a srácnál egész éjjel éberálomban voltam, ráadásul mindig mindenem fájt reggelre, főleg a nyakam. Ha még két hétig együtt vagyunk, szerintem végkimerüléssel kerülök kórházba, aztán meg beutalnak pszichológushoz, annyira kivoltam idegileg is borulva. Utána döntöttem el, hogy kösziköszi, nekem ez nem kell, ez a párkapcsolati dolog nem mókás, vagy legalábbis nem nekem való. Meg én nem félek attól, hogy egyedül maradok. Én jól elvagyok magammal is, köszönöm, meg vannak barátaim, soha nem vagyok egyedül. Ha gyerek kell, majd örökbe fogadok, minden megoldható, van kutyám, vannak macskáim, meg itt vannak a hármasikreim, őket még nem is ismeritek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése