Vagy az idő, vagy a nevezéktan álmosít, nem tudom eldönteni. Úgy aludnék egy jót, de akkor nem tudnék aktívan azért imádkozni, hogy ne támadjon fel a szél még véletlenül sem, mert akkor búcsút vehetek az erkélykorlátra kiteregetett, kedvenc narancssárga zoknimtól. Az egyetem főépülete elé pedig az én szobrom fog kerülni, vegyen mindenki példát rólam, jegyezzétek fel, mert ma megrajzoltam azt az izét, ami a csütörtöki órára kell.
Ma hirtelen ötlettől vezérelve moziba fogunk menni, az Eleven testeket nézzük meg, aminek az első öt percét én már láttam pár hete, de már Tony Stonem a zombiherceg monológjánál röhögőgörcsöt kaptam (most látom, hogy elvileg horror-vígjáték, hát így már mindjárt más), kicsit pihentetnem kellett a rekeszizmokat, aztán ebből sok pihenés lett, felejtés, majd törlés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése