Ettünk thai kaját, nem késtük le az utolsó metrót, nem kellett egy OTP előterében aludnunk az automatához dőlve, a szobatársam kizárt a szobából, de semmi gond, nem haragudtam, épp Gábor barátnője (ő egyébként nem a mi egyetemistánk) is A Fiúszobában aludt, és igaza volt Patriknak, az a csaj szörnyen horkol, fél éjszaka hajnal ezen röhögtünk a takaró alatt. Hétkor szólalt meg az ébresztő, amit Zolinak hívnak, látványosan kislattyogott az erkélyre és olyan hangosan nyújtózkodott, hogy szerintem minden jelenlévő gerince dettó kiroppant az övével együtt. Aztán fogta magát, bekapcsolt egy kedves kis mulatós dalt, ("necsi necsi necsinálja énvelem", ezért imádom a reggeleket, kockásra röhögöm a hasizmom), leült velünk szemben és elkezdett faggatózni, hogy na de meséljünk már. Az a valaki, aki egyszer kijelentette, hogy a férfiak nem kíváncsiak, az nyílván nem ismert férfit, mert ó dehogynem azok, csak másképpen.
Kielégítettük Zoli és Gábor információéhségét, aztán ezek fél nyolckor elhúztak, én meg az előbb találtam a piros bőrdzsekim zsebében ÖTSZÁZ forintot, amit még ősszel hagyhattam benne, vagy egy kobold csempészett oda, mindjárt sikítok, annyira boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése