Minden olyan csendes, a parkoló kihalt, mi még mindig pizsamában vagyunk, müzlit eszünk, Mrs. Doubtfire-t nézünk, meg legújabb Doctor Who-t is néztünk, előbb meg lementünk a kávéautomatához, énekeltünk, visszahangzott az egész aula, és most olyan, mintha csak a miénk lenne az épület és valami járvány egyedüli túlélői lennénk. Ja, nem is, mert a levendulalilahajú metálnagyi portásnéni is túlélte valahogyan, de ezt már csak egy Kelly Clarkson szám után vettük észre sajna.
2 megjegyzés:
Ehh, a Doubtfire-t én is akartam nézni, (így kétezredszerre) de inkább társasoztunk.
Emlékszem, tíz évesen láttam először, és valami szünet volt akkor is. Mindigmindig megnézem, Robin Williams egy zseni :D
Megjegyzés küldése