életem filigrán cérnája

Építettem magamnak egy barátságos kis fészket a paplanból, és egész nap Amerikai psychot olvasok majd, meg Simpson családot nézek.

Vicceset álmodtam, az éjjel megint tizennyolc éves csitri voltam, és életemben először szerelmes, ami nem tudom, hogy jött fel, mivel már érettségi óta nem láttam a srácot (abban az alternatív idősíkban, amiben Mark Zuckerberg nem született meg). Szívesen elkötnék egy időgépet, csak hogy lefejelhessem 2009-10-es önmagam, annyira szánalmas, lépcső aljában bőgős, Taylor Swift hallgatós, hangulatingadozós maszlag volt az egész, igazi tinédzserlamúr, jézus. De azért ma már csak mosolyogva gondolok vissza rá, mert rendes gyerek volt az, szerencsétlen ember nem szeretett, de akkor is tök jól összehoztuk azt a medio sombrerót (igen, ő volt szalagavatói táncpartnerem). Már nem is emlékszem mi volt az álomban, de nem is az a lényeg, elég hamar felébredtem, mert Patrik a másik oldalára fordult mellettem, ez kihozott az álomból, és újra huszonegy lettem, ráncosabb, megviseltebb, májkárosultabb, de sokkal stabilabb, ami a romatikus vonalat illeti. Az első szerelmemet utáltam szeretni, az olyan csúnya érzés volt, magamat is utáltam közben, mert ha épp nem hisztiztem, akkor hiperaktív voltam, folyton teli volt a táskám taknyos zsepikkel, és minden az elkenődőtt szemfestékemtől volt maszatos. Most szeretek szeretni, szépnek érzem, biztonságot ad, jól érzem magam tőle. Meg eszembe felvidít az is, hogy megüthetem Patrikot, amikor a hajamat piszkálja, és ez olyan szuper, mármint nem az, hogy bántalmazó vagyok, hanem hogy bármikor megérinthetem, vagy megcsókolhatom, ha úgy akarom. Egy dologra nagyon élénken emlékszem a tizennyolc éves Loláról, mégpedig arra, hogy mennyire rettegett a pillanattól, amikor szalagavatón lemegy a tánc és el kell engedni a partner kezét, mert tudta, hogy az lesz az utolsó alkalom, hogy bőrük összeér. Az nagyon fájt, építettem is volna egy tucat homorvárat, ha nem épp december lett volna.

Amúgy ma estig egyedül vagyok (nem is, szoktam hallani fentről a japán cserediákok éneklését), ma Patrik megint tizenkét órázik, de ti tudtátok, hogy az iskolaszövetkezet dupla órabért fizet ünnepnapokon?