Tegnap éjszaka a híg borsófőzelékem után tértem rá a lelki dolgaimra, mert mégis van bennem annyi jómodor, hogy tudjam, nem illik vacsora közben olyan témát felhozni, ami miatt úgyis bőgni fogok és tele lesz a mindenség taknyos zsepikkel. Persze egy összevisszaság lett az egész, meg könnyek közt kifejtettem, hogy még soha senki nem jegyezte meg, hogy én hogyan ízesítem a teát, eddig még nem is volt senki, akit egyáltalán érdekelt volna ez, és olyan sokat jelent nekem, hogy ő meg megjegyezte. Nem is tudom, mit akartam azzal a résszel. Nem kellett túlmagyaráznom semmit, mert Patrik mondta, hogy egész éjjel aggódott értem, mert ő levágta, hogy mi a helyzet, csak túl későn, mikor már nem lehetett visszacsinálni a programot. Még bocsánatot is kért, pedig szerintem csak nekem kellett bocsánatot kérni a hisztimért, amit még saját magam sem tudok definiálni. Aztán dumáltunk az albérletről, itt meg elmondtam, hogy az nem kérdés, hogy vele akár már most azonnal összeköltöznék, de csakis vele, mással nem tudnék együtt élni a hülye kisebbségi komplexusaim miatt. Kiderült, hogy Patrik nem hívott meg senkit hozzánk, hanem a csaj találta ki, hogy jaj de jó, megyünk albérletbe, akkor ő jön hozzánk harmadiknak, olcsóbb lesz a lakbér, jó mindenkinek. De ne aggódjak, nem lesz plusz lakótárs, már el van intézve minden. Meg az is nagyon jól esett, hogy Patrik mondta, hogy ő csak velem akar összeköltözni, és olyan nincs, hogy nélkülem megy albérletbe, együtt megyünk, vagy sehogyan.
Hogy ezt így megbeszéltük, kérdeztem a tegnapról, ő meg elmesélte, hogy nem fog többet találkozni azzal a sráccal, nem tudja miért, de azt érzi, hogy nem is akarja azt az egészet, meg nincs értelme. Valamiért ezt is át tudom érezni, én másfél éve vagyok így, hogy nem akarok semmiféle kapcsolatba belemenni, hogy megszeressek valakit, aztán megismerjük egymás valódi arcát, csalódjunk, majd az egész átmenjen egy "ki rakja ki előbb a másik szűrét" vetélkedőbe, vagy egy "megtűrlek, legalább van valakim" monodrámába. Ezt is tök jól kitárgyaltuk, aztán bealudtunk, és álmomban most senki sem akart megetetni a dínóival, most csak hányni kellett felkelni hajnalban - nem álmomban. De utána rögtön sokkal jobban lettem, hamar vissza is feküdhettünk. Nem vagyok beteg, csak minden stresszt az emésztésem bán, meg a testem kicsit gyenge mostanában, a menstruációm is kimaradt ebben a hónapban. Nem, nem vagyok terhes, csak egyszerű idegbeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése