Még csak egy napot dolgoztam, de már kiszolgáltam egy pasast, aki a Való Világban szerepelt (oké, ez gáz), hiány helyett többletet termeltem a kasszába (!!!), kifogtam a legcukibb srácot betanítónak, megaláztam magam, és majdnem egy véres gyilkosság elkövetője lettem, aminek az áldozata egy csaj lett volna. Leszólta nachosomat a ribanc. De aztán Viki szólt, hogy LolaLolaLolaLola, nyugi, én elintézem, megsúgta, hogy nekem van igazam, kiderült, hogy ő is utálja az embereket, aztán barátságkarkötőket kötöttünk egymásnak gyermekláncfűből. És ez a története annak, hogy hogyan döbbentem rá, hogy mi a legnehezebb része a munkámnak. Az a baj, hogy sosem voltam jó a barátkozásban, mert olyan nehezen adom ki a lelkem, nem olyan vagyok, mint anyám, aki tíz perc ismerettség után már az egész életét előadja a főiskolai éveitől számítva. A lányokkal meg még jobban nem tudok mit kezdeni, nem jutok velük soha egyről a kettőre. Ezért is van csak egy barátom, az is fiú, de nem panaszkodom, tegnap egész nap gondolt rám, cuki üzeneteket küldözgetett. Vikivel meg úgy érzem, rendben leszünk, ő már profi mindenben, ő mesélt a főnökről, én meg a tetoválásomról, szóval ez egy előnyös kapcsolat lesz, úgy érzem.
Hat órát dolgoztam és ez idő alatt igazából nemhogy leülni, de anyagcserét folytatni sem volt időm, este kilenc órára már úgy éreztem magam, mintha egy centrifugából húztak volna elő, nem is volt igazi addigra már a mosolyom. Sajnos az allergiámnak is szezonja van, az emberekre vagyok allergiás. Olyan ostoba, kulturálatlan emberek léteznek, néhánynak legszívesebben beledugtam volna a fejét a popcornsütőbe, rácsuktam volna az olajos tálca tetejét, úgysincs minek kipattognia onnan. Volt az a szőke nő például, akire negyed órát kellett várni, hogy leadja a rendelését, mert még telefonált a féltéglányi iPhone Z4534-ével. Mi meg csak ott álltunk, álltunk, vicsorogtunk mosolyogtunk.
Másik fájó pont az egyenruha, amit azzal a szilárd elképzeléssel öltöttem fel, hogy ugyan már, ez mindenkin szarul áll. De aztán jött a "Lola, te ma Tomival leszel", majd mutogatás egy tökéletes férfiegyed felé, akin tökéletesen állt az ing. Nem baj, kivétel erősíti a szabályt. Majd fél óra múlva "Lola, Tominak most el kell mennie, innentől tapadj rá Marcira". Ő még magas is volt, a mosolya olyan kis szerény, meg látszott rajta, hogy igazi kedves, rendes, helyes srác típus. Szíves örömest rátapadtam. Majd megjött a szomszéd kasszához a harmadik fiúka, aki szőke volt, és... fuck my life, ezek csak helyes pasikat foglalkoztatnak. Én vagyok a krumpli.
De összességében élveztem a melót, gyorsan letelt a munkaidő, kaptam Lolás névtáblát, egy percig sem unatkoztam, meg én már tudom, hogy mit kaptok ki, amikor kólát kértek, haha. Tetszik az érzés, hogy van munkám, úgy érzem, hogy jobban egyben van az életem. Ma is dolgozom, és tegnap azt mondta a Marci, hogy lehet, hogy már saját kasszát is kapok, meg ügyes vagyok. Amint ezt meghallottam, rögtön elkezdtek munkálkodni bennem a hataloméhes kis sejtjeim, alig várom már, hogy saját kasszám legyen.
Fél tizenkettőre értem haza, és olyan fáradt voltam, hogy most reggel tizenegyig aludtam. Már készítem magam estére, fenem a bicskáimat. Meg alig várom a holnap reggeli jógát, úúúú, az nagyon jól fog esni.
Másik fájó pont az egyenruha, amit azzal a szilárd elképzeléssel öltöttem fel, hogy ugyan már, ez mindenkin szarul áll. De aztán jött a "Lola, te ma Tomival leszel", majd mutogatás egy tökéletes férfiegyed felé, akin tökéletesen állt az ing. Nem baj, kivétel erősíti a szabályt. Majd fél óra múlva "Lola, Tominak most el kell mennie, innentől tapadj rá Marcira". Ő még magas is volt, a mosolya olyan kis szerény, meg látszott rajta, hogy igazi kedves, rendes, helyes srác típus. Szíves örömest rátapadtam. Majd megjött a szomszéd kasszához a harmadik fiúka, aki szőke volt, és... fuck my life, ezek csak helyes pasikat foglalkoztatnak. Én vagyok a krumpli.
De összességében élveztem a melót, gyorsan letelt a munkaidő, kaptam Lolás névtáblát, egy percig sem unatkoztam, meg én már tudom, hogy mit kaptok ki, amikor kólát kértek, haha. Tetszik az érzés, hogy van munkám, úgy érzem, hogy jobban egyben van az életem. Ma is dolgozom, és tegnap azt mondta a Marci, hogy lehet, hogy már saját kasszát is kapok, meg ügyes vagyok. Amint ezt meghallottam, rögtön elkezdtek munkálkodni bennem a hataloméhes kis sejtjeim, alig várom már, hogy saját kasszám legyen.
Fél tizenkettőre értem haza, és olyan fáradt voltam, hogy most reggel tizenegyig aludtam. Már készítem magam estére, fenem a bicskáimat. Meg alig várom a holnap reggeli jógát, úúúú, az nagyon jól fog esni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése