Engem nem az zavar, amit akkor elmondott a szórakozóhely homályában, két korsó sör felett. Megmondtam neki, én szeretlek, úgy, ahogyan vagy, te vagy a legjobb barátom, soha nem tudnálak megutálni. Tényleg komolyan gondoltam minden egyes szót, nem csak a helyzet hozta ezt belőlem.
Csak álmodozom, mert kellemesebb elképzelni olyanokat, hogy öt év múlva lézerkarddal vágom fel a szülinapi tortát, meg hogy én leszek majd az a lány az életében, akinek elég jó minőségű pillanatragasztója van ahhoz, hogy megreparálja a szívét, minthogy szembesüljek a valósággal. Vagy ez nem is jó kifejezés, mert pontosan tisztában vagyok én a helyzetemmel. Különben is, a köztünk lévő kapcsolat túl értékes ahhoz, hogy elrontsuk egy pár hónapos giccsparádéval. Túlságosan szeretem én őt ahhoz. Nem akarom, hogy valaha is megcsókoljon, az fura is lenne, van az a szerelem, amikor nem akarod, hogy megcsókoljon, elég ha néha megölel, csak hogy érezzem, ahogyan le-föl mozog a mellkasa. Nekem mindegy, hogy milyen módon szeret, csak szeressen nagyon. Ha mint a testvérét, nekem így is jó, nekem az is fer ajánlat. Leszek a testvére, néha tarkónütöm majd, meghúzom a haját, kilopom a hűtőből a túrókrémét, csak legyen rám szüksége, olyan mértékben, ahogyan nekem van rá. Amúgy gondoltam már arra, hogy direkt keresem a minél bonyolultabb helyzeteket, ami a szerelmet illeti, hogy véletlenül se kerüljek bele soha egy kapcsolatba. Isten őrizz, akkor meg kéne felelnem valakinek, meg jönne az az állandó stressz, hogy valamit elrontok, biztos nem tetszik neki a kék harisnyám, és emiatt majd jól kidob.
Csak álmodozom, mert kellemesebb elképzelni olyanokat, hogy öt év múlva lézerkarddal vágom fel a szülinapi tortát, meg hogy én leszek majd az a lány az életében, akinek elég jó minőségű pillanatragasztója van ahhoz, hogy megreparálja a szívét, minthogy szembesüljek a valósággal. Vagy ez nem is jó kifejezés, mert pontosan tisztában vagyok én a helyzetemmel. Különben is, a köztünk lévő kapcsolat túl értékes ahhoz, hogy elrontsuk egy pár hónapos giccsparádéval. Túlságosan szeretem én őt ahhoz. Nem akarom, hogy valaha is megcsókoljon, az fura is lenne, van az a szerelem, amikor nem akarod, hogy megcsókoljon, elég ha néha megölel, csak hogy érezzem, ahogyan le-föl mozog a mellkasa. Nekem mindegy, hogy milyen módon szeret, csak szeressen nagyon. Ha mint a testvérét, nekem így is jó, nekem az is fer ajánlat. Leszek a testvére, néha tarkónütöm majd, meghúzom a haját, kilopom a hűtőből a túrókrémét, csak legyen rám szüksége, olyan mértékben, ahogyan nekem van rá. Amúgy gondoltam már arra, hogy direkt keresem a minél bonyolultabb helyzeteket, ami a szerelmet illeti, hogy véletlenül se kerüljek bele soha egy kapcsolatba. Isten őrizz, akkor meg kéne felelnem valakinek, meg jönne az az állandó stressz, hogy valamit elrontok, biztos nem tetszik neki a kék harisnyám, és emiatt majd jól kidob.
Biztos vannak, akik úgy vélekednek, hogy nem a legfényesebb ötlet összeköltözni a legjobb barátoddal, ha bele vagy szerelmesedve. Majd keresek egy csoportot Facebookon a témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése