A tegnap estén bebizonyosodott a "Vigyázz, mit kívánsz" örök igazság, mert kaptam saját kasszát, és úgymond elszabadult a pokol, volt egy kolosszális nagy elütésem, de szerencsére volt annyi eszem, hogy rögtön sikítsak, ezért gyorsan hívtak egy srácot (cukisrác No. 4.), aki kitörölte e kis hibát. Lecseszést sem kaptam, semmi, mert mégiscsak második nap, meg is lettem dícsérve, hogy rögtön szóltam. Csak hát ez jól odavágott az önbecsülésemnek, miközben mosolyogva szolgáltam ki a népet, belül nagy háborúk dúltak ám a lelkemben, a lehető összes módon megkérdőjeleztem magam, mert mi van, ha még nem vagyok érett egy saját kasszára, ha rosszul számoltam le az elején a nagy nachos tálaimat, és ha elcseréltek a szüleim a kórházban? A műszakvégi kasszazárás billentette helyre a lelkemet, amikor kiderült, hogy mennyi jattot szedtem össze. Sokat, majdnem kétezer forintot, ezért csodálkozott is a főnökasszony, hogy milyen jó vagyok, meg kaptam buksinveregetést, szóval úgy tűnik végre hasznát veszem az arccsontozatomnak, I feel the love. Most hálás vagyok. Szerencsére olyan típusú embernek fejlődtem ki a húsz év alatt, aki mindig mosolyog, meg egyenesen a másik szemébe néz, és most először érzem ennek kézzelfogható előnyét. Vizsgákon kívül. Mert a mechanika kettes is elég szép volt, de nem kézzelfogható, ugyebár. A pénz meg igen.
Amúgy most jöttem jógáról, és istenien érzem magam, annak ellenére, hogy voltak pózok, amik egyébként meg sem kottyannak, de most nyögvenyelősen mentek. De már előre éreztem, hogy teljesen be van merevedve a lábam, ezért is esett most olyan jól. Innentől pedig egész nap hanyattfekszem és nem csinálok semmit sem.
Szobatársam meg már ma este lelép = igenigenigen vasárnap estig egy egyedül leszek.
Szobatársam meg már ma este lelép = igenigenigen vasárnap estig egy egyedül leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése