Úgy sajnálom magamat, amikor látom ezeket az embereket, akiket naponta többször is ér olyan impulzus, ami miatt ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy felháborodott idézeteket posztoljanak Facebookra barátságról, őszinteségről és csalódásról, miközben teljesen meg vannak győződve afelől, hogy most ők jól megmondták mindenkinek.
Milyen unalmas és száraz az én életem az övékéhez képest, ó hát, kis híján már egy szomorúszmájlit is beütöttem.
1 megjegyzés:
Mázli, de én ezeket nem látom. Mondjuk ez azzal jár, hogy kb. már senki nem maradt az üzenőfalamon.
Megjegyzés küldése