Már jópár hónap eltelt a szegycsonttörésem óta, de vannak ilyen beképzelt fájdalmaim, ami miatt nehezen veszem a levegőt, ez vajon normális dolog? A baleset idején lelkileg is nagyon érzékeny voltam, aztán meg még érzékenyebb, gondolom ezért váltam pszichotikussá, csoda, hogy még nem álltam sorozatgyilkosnak (főleg, ha mellé tesszük, hogy milyen kretén voltam gyereknek, ha a fiam, a kis Matyi is ilyen lesz, én agyoncsapom sokat fogok nevetni).
Nagyon produktív napot tervezek, bebizonyítom magamnak, hogy még mindig én vagyok a legjobb Guitar Heroban, aztán kikísérletezem, hogy mennyi forró csokit tudok meginni addig, amíg annyira elegem lesz belőle, hogy inkább a hibiszkuszra önteném az egészet.
1 megjegyzés:
Ah forró csoki, jó ötlet!
Megjegyzés küldése