Én tényleg szeretném azt mondani, hogy azért nézek ki úgy a tablóképen, ahogy, mert ittam egy hektoliter kávét, és ez okozza az eszelős arckifejezést meg széles vigyort. De az a baj, hogy nem, basszus, én tényleg olyan vagyok, meg ugye a hajam örök fájdalom marad az életemben. Patrik kap egyet, a többit elégetem, még keresztanyáméknak sem merek adni, mert az meg mindent lefikáz, pedig csak beházasodott a családba, szóval az csak puszta véletlen, hogy én is olyan típus vagyok, haha.
Az ott a távolban egy fóliába tekert csirkecomb a Zoli asztalán? Tegnap este óta ezen gondolkodok.
2 megjegyzés:
Jaj te lány, mindig a hajadon sírsz, bezzeg én csak fél flakon syoss ultra-giga-mega strong teherautófényező-lakkal tudok a sajátomba némi hullámot csalni, pedig úgy imádom, ha göndör :(.
Majdnem derékig érő standard barna szögegyenes hajat cserélnék pumuklira, "nincs hajsütőm" jeligére :)))
Az nem lesz jó, olyan göndör, ami nekem van, csak vállig érő lehet, különben háromszögfejú lennék :( És kezelhetetlen is lenne.
Megjegyzés küldése