Feljegyzések a fiúszobából, első rész. Szinte már festői a környezet, ahogy a nap sugarai rávetődnek a zsíros tepsire, amiben hajdanán kolbászok, vagy hurkák sorakoztak, legalábbis én erre következtetek. De egyetlen szavam sem lehet, tegnap is például volt egy gondom a számológéppel, erre egy szempillantás alatt már négy segítőkész fiú hajolt fölém, mutatta meg, hogy mit kell megnyomni, meg ajánlotta fel a saját számológépét, ha esetleg az jobban tetszene nekem.
Amúgy tényleg érdekes itt megfigyeléseket tartani, itt van például SzobatársZoli, aki egy álruhás mormota, a szobában tatózkodási idejének 80%-át átalussza, ő hagyja szét az ételmaradékokat is, a tepsi is az ő nevén van, meg az a nagy üveg nutella is a polcon. SzobatársGábor mindig barátnő-krízisben szenved, és akkor loptam be magam a szívébe, amikor segítettem egy ilyet megoldani. Ő becsületes órárajárós és mindig olyan filmeket néz a laptopján, amiben horgászok figyelmesen megköszönik a halnak a kedves együttműködést. Patrik meg Patrik, a legédesebb és legjobbillatúbb pofa az egész világon, mint tudjuk jól. Meg itt van ez a jószomszédi viszony, nem iszony, a szobatársak haverjai, meg gépészévfolyamtársai, akik teljesen ellentmondanak mindenféle statisztikai mutatónak, mert én még egy rondát sem láttam köztük, pedig már mindet ismerem. Szerencse, mert mindet egy emberként fogom ráuszítani arra a piócára, tegnap már sms-t is küldött az az ostoba giliszta, Patriknál akkor telt be a pohár, amikor már fél tizenkettőkor félálomban feküdtünk, erre felhívott a majom (ha elsőben is nem szállt volna rám egy ugyanilyen típusú idióta, akkor azt hinném, hogy valaki direkt szivat). Hát Patrik felvette helyettem és békésen elmagyarázta, hogy figyu, képzelj el egy lépcsősort, képzeld el, hogy Lola a tetején áll, te meg az alján, neked el vannak törve a lábaid, egy nylít törésről van szó, és nem létezik annyi redbull, amennyi elég erős szárnyakat növesztene ahhoz, hogy te felérj hozzá. Csak ennyit mondott, aztán lenyomta. Rég röhögtem már olyan jót, most várjuk a hatást, ha van isten az égben, akkor soha többé nem áll szóba velem az az ember, elkerül ha meglát az aulában, és egyedül hal meg, meg még kutyái sem lesznek, mert azok sem tudnák elviselni.
Jól megy itt a sorom, mit mondhatnék, legalábbis még pár óra erejéig, mert ma megkapjuk a tablóképeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése