életem filigrán cérnája

Kedves egybegyűltek, akkor akár vehetjük is úgy, hogy ennyi volt nekem a munka, és gyakorlatilag már ki is vagyok rúgva. Ez gyorsan ment, gyorsabban, mint hittem. Ugyanis az előbb hívtak fel, hogy én mégis mit képzelek, hol vagyok, miért nem vagyok ott dolgozni.

Elnézést, de mi van?

Dehát ma nem is kellett mennem, én megkérdeztem, és még fel is írták nekem egy cetlire az irodában (FELÍRTÁK, szóval az sincs, hogy én értettem félre, vagy hallottam rosszul), hogy hétfőn és kedden kell ott lennem. Makogtam, mint egy idióta, szerintem nem is hittek nekem, pedig ez az igazság, és meg is tudom mondani, hogy ki volt az, akitől az infót kaptam. Rám ordítottak, hogy induljak most dolgozni, de én nem tudok menni, mert vonatra kéne ülnöm, és mire odaérnék már vége a műszakomank, ezt cseszhetem. Szóval szerintem ez ennyi volt, most emiatt bőgök, miért mindig velem történnek ilyen szarságok? Holnap este bemegyek, és ha a kiprovokálják, még el is küldöm őket a fenébe, itt nem én hibáztam. Mondjuk inkább kamuznom kellett volna, hogy hazautaztam a hétvégére, és akkor adja magát, hogy nem tudok odamenni, de beállt nálam az a ritka eset, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Most nem tudom, mi lesz. Eszek egy kis müzlit.
Ja, közben meg megjelent az anyám, akinek a parancsára apa több, mint száz kilométert vezetett, csak hogy nekem déli gyümölcsöket, csirkesalátát, meg sóskát hozzon főtt krumplival, nehogy éhen vesszek a koliban.

Életem egy Született feleségek epizód.