A csütörtök délutáni órámon ilyen szintvonalakat szerkeztünk, vagyis nem ilyeneket, mert itt még csak a magasságpontok helyei vannak képlettel kiszámolva (vagyis azoknak egy kis része), ebben még soksok óra munkám benne lesz az elkövetkezendő két hétben.
Megvolt a heti oltogatás, huszonegy éves koromra pedig csak megéltem azt is, hogy órán szétültetnek a legjobb barátommal, pedig mondtuk mi, hogy nem is csináltunk semmit, meg tanár úr, tessék megnézni, milyen elveszett a Patrik egyedül, ezért nem jó neki a számítás, meg tanár úr, a Lola szomorú, mert magányos. A félév során először katalógus is volt, és mikor az L. Lolához értünk, a tanár úr azt mondta, hogy jaj, hát az én nevemet ismeri, azt ismeri a legjobban, huszonöt éves pályafutása során még senki nevét nem jegyezte meg ennyire, mint az enyémet.
Mondom én, hogy kedvel, amúgy tényleg kedvel minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése