Home alone day van, estig megmenekültem, gyorsan magamhoz is veszek annyi élelmet, amennyit csak tudok.

Most tudtam meg, hogy unokatesóm ballagási fogadása oylan lesz, hogy beülünk egy étterembe és mindenki azt rendel, amit akar. Hát ez szuper, már veszem is végig a listát azokról a dolgokról, amiket már ezer éve meg akartam kóstolni, de nem tehettem az ár miatt. Szia szarvasgomba, soha nem voltam boldogabb!

Délután jönnek keresztszüleim, átadják unokatesóm ballagási meghívóját (nekem a keresztszüleim a nagybátyám-nagynéném páros, igen) = háromféle süteményt sütöttünk, ötféle üdítőt vettünk, felnyaltuk a lakást, mert meg kell adni a módját, hát na. De két hét múlva mi eszünk ingyen, étteremben!(!!!)

Az arckifejezésem miatt úgy nézek ki, mint aki rosszban sántikál, pedig esküszöm, hogy csak fáj a fejem.

Nagyon nem akarok itt lenni, ez a hely megöl engem. Megint hánytam, szóval már biztos vagyok benne, hogy idegi alapon megy nálam ez a dolog, mivel egész nap görcsölök. Hazaértek tesómék, és nem túlzok, öt perc múlva anyám már ordibált velem, és ezt úgy kell elképzelni, hogy olyankor mindent a fejemhez vág, lekurváz, a porba tipor, azt mondja, hogy én egy kis szarcafat vagyok itthon, és csak akkor szólalhatok meg, ha ő engedélyt ad, meg azt is mondta, hogy nem érti, hogy Patrik mit lát bennem, úgysem fogok kelleni a végén. És én ezért féltem nagyon bemutatni neki Patrikot, mert én nagyon jól tudtam, hogy ez lesz, ezt fogja kreálni belőle, felhasználja ellenem. Van fogalmatok róla, hogy hogy milyen kegyetlenül kikészít ez lelkileg? Mindig megtalálja a gyenge pontomat, meg tudom, hogy ez az egész hogy hangzik, most biztos mind azt gondoljátok, hogy túldramatizálom, de fogalmatok sincs, hogy mik mennek itt. Tíz éve ezt hallgatom minden egyes nap, volt, hogy azért kaptam, mert nincs önbizalmam, én meg csak bőgtem, és megpróbáltam elmondani, hogy miatta nincs, de abból csak még rosszabb lett. Ha tudnátok, hogy mi ment a legutóbbi szülinapomon, akkor nagyon elfajultak a dolgok, anyám kivágta a tortát a kukába, ráparancsolt a tesóimra, hogy fel ne merjenek köszönteni, felvonult a szobájába, én meg csak bőgtem, mint egy hülye, meg sem tudom védeni magam. Apa próbált valamit tenni, de felesleges volt, csak még jobban én lettem a hibás, merthogy direkt összeugrasztom a szüleimet, meg apa is milyen szar alak, hogy mellettem áll, adja alám a lovat. Aztán délután jöttek az unokatesómék és abban a pillanatban, hogy beléptek a nappaliba, anyám előjött ezer wattos bájvigyorral, én meg próbáltam takarni a vörös szemeimet, az allergiámra fogtam. Az is fáj, hogy a tesóim is sokszor fel vannak háborodva, velem értenek egyet és ezt el is mondják - mikor anyám nincs ott. Nyíltan soha nem véd meg senki. Tudjátok, hogy néha milyen gyűlöletet érzek? Tudjátok, hogy ez mennyire fáj és milyen bűntudatom van miatta? Meg olyanokat gondolok halál komolyan, hogy ha most elmehetnék itthonról és soha többé nem jönnék vissza, soha nem látnám a családomat viszont, akkor nyugodtabb és könnyebb életem lenne. Mégis milyen elcseszett, gonosz ember érez ilyeneket.
Az sem megoldás, ha elbújok a szobámba, mert ha nem megyek ki, akkor meg az a baj, azért vesznek elő, mert én biztos utálom őket, meg milyen szemét vagyok, meg önző, meg akkor minek is vagyok itt, költözzek már el, más már két gyereket szül a koromban (persze, képzelem milyen boldoggá tenném, ha szülnék, ki is tagadnának érte). Én tényleg tudom, hogy ez hogy hangzik, de ez nagyon megterhelő, nem bírom már se testileg, se lelkileg. Összenyom ez az egész, meg azt érzem, hogy egy nyomorék vagyok, megcsonkított, már most tönkre van téve az életem, mert én soha nem éreztem önbizalmat, soha nem láttam magam szépnek, sokkal érzékenyebb vagyok, mint mások, valahogy mindent ezerszeresével élek meg, mint kellene, ja, és néha gyűlölöm az anyámat, ez sem normális. Nem érzem azt, hogy egészséges vagyok. Mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok.

Már nem is érdekel az egész, nem lesz bűntudatom tovább egy percig sem, én próbálkozom, meg akarom, hogy jobb legyen, de az anyám egyenesen gyűlöl engem, én ezen nem tudok változtatni. Ő akkor boldog, ha minél jobban sikerül megbántani, meg rajtam levezetnie a kis szarjait. Én erről nem tehetek, nem érdekel már, nincs erre szükségem.

Szerda délután voltunk a H&M-ben is, de én annyira utálom az ilyen helyeket, találtam tök jó cipőt, de ők természetesen csak tucatnőkre gyártanak ruházati cikkeket, 40-es volt a legnagyobb méret. Ha Amerikában lennénk, pert is nyernék ellenük, mert basszus, én nem lehetek róla, hogy ekkora a lábfejem, igazán nem kéne kiközösíteni emiatt. Ez egy ilyen család, magasak vagyunk, hülyén is néznénk ki kis lábbal.

Köcsögök.

Kedves N. Csilla pedig igazán szólhatna már a K&H-nál, hogy változott a telefonszáma, mert már kezd elegem lenni belőle, hogy az én, már december óta meglévő telefonszámomra küldik a bankos sms-eit. Vagy legalább akkor már küldenének pin kódot is, vagy valami.