Tegnap éjjel még lefekvés előtt elmentünk egyet koktélozni, én ittam egy cosmót, aztán feleztünk egy olyan szép fagyállókék, nyalókás Lollipopot, amit megkaptunk féláron, mert a jattot minket ott nagyon szeretnek és megbecsülnek, és nem utálnak a pincérek, mint az egyetemi kávézóban csak azért, mert többet nevetünk, mint az átlag hát istenem. Nem is mondtam, hogy délután meg vettem magamnak egy kis pohár kefírt, kibontom, erre látom, hogy ott az a lé a tetején. Mondom, oké, leöntöm a csapba, odaállok, egy igen érzéki és szakszerű csuklómozdulattal megdöntöm a poharat, erre nem az egész beleborul a mosdókagylóba? Hát de-de, persze hogy. Szóval csak a szokásos, de mindegy, még ez sem szegheti kedvem, röhögve lekanalaztam a tetejét, szóval azért olyan 20%-át hasznosíthattam, jövőhétre meg szeretettel meghívom a karbantartót egy duguláselhárításra.
És a veszedelmes viszonyok legújabb része is itt van.
Tegnap este szerda óta először beszéltem anyával és tök kedves volt velem, még meg is lepett, azt mondta, hogy hiányolt, hogy nem hívtam, meg hogy csütörtökön jönnek erre apával (ja, meg egy rakás ismerőssel, nagy poén lesz), majd megyek haza velük ÉS meg akarja ismerni Patrikot. Eléggé stresszelek, kicsit félek a műsortól is, mivel Patrik előtt nem viselem a "mintagyerek" álarcot, amit kötelező jelleggel fel kell öltenem társaságban, egyedül ő tudja, hogy milyen gátlásaim vannak, ha a családomról van szó. Jó emberek a szüleim, csak van ez a tökéletes család c. háromfelvonásos színjátékuk, és én ebbe rokkantam bele annó, ez teszi tönkre az egészségemet, meg elsősorban a szüleimmel való kapcsolatomat.
Én meg abból a fajból szeretnék megismerni egy egyedet, ami hanali fél hétkor rakja be max hangerőn a puffogó-dübörgő zenéjét, amit még egy szeizmográf is észlelne. Mert ezt egyszerűen nem tudom hová tenni magamban.
És a veszedelmes viszonyok legújabb része is itt van.
Tegnap este szerda óta először beszéltem anyával és tök kedves volt velem, még meg is lepett, azt mondta, hogy hiányolt, hogy nem hívtam, meg hogy csütörtökön jönnek erre apával (ja, meg egy rakás ismerőssel, nagy poén lesz), majd megyek haza velük ÉS meg akarja ismerni Patrikot. Eléggé stresszelek, kicsit félek a műsortól is, mivel Patrik előtt nem viselem a "mintagyerek" álarcot, amit kötelező jelleggel fel kell öltenem társaságban, egyedül ő tudja, hogy milyen gátlásaim vannak, ha a családomról van szó. Jó emberek a szüleim, csak van ez a tökéletes család c. háromfelvonásos színjátékuk, és én ebbe rokkantam bele annó, ez teszi tönkre az egészségemet, meg elsősorban a szüleimmel való kapcsolatomat.
Én meg abból a fajból szeretnék megismerni egy egyedet, ami hanali fél hétkor rakja be max hangerőn a puffogó-dübörgő zenéjét, amit még egy szeizmográf is észlelne. Mert ezt egyszerűen nem tudom hová tenni magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése