Szóval ülünk a fotelekben, isszuk a potyakávénkat, erre jön az az idióta évfolyamtárs és elkezd nekünk pattogni, meg okoskodni, mire én ajánlottam neki, hogy írjon egy önéletrajzi regényt, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen indíttatásból hiszi azt, hogy a seggéből süt a nap, majd WC papírként is tudnám hasznosítani azt a remekművet. Lehet, hogy én egy bunkó vagyok, neki meg az apja nemtudommilyen milliárdos cég igazgatója Szarházán, de ő meg akkor is csak egy rasszista, homofób, beképzelt kis senki, aki azt hiszi, hogy mindenki ugrik neki, és akibe én annyiszor bele fogom törölni a rózsaszín tornacsukás lábamat, ahányszor csak akarom.
Patrik zokogott a röhögéstől, én meg tök jól megnyugodtam, ezentúl ezt fogom csinálni, ha valami bajom van, és szerencsére elég sok csicska van az évfolyamon, úgyhogy készlethiány lehetősége fel sem merül. Az is tök jó, hogy Patriknak most csak egy szobatársa van itt, ő meg a barátnőjénél alszik, úgyhogy én meg Patriknál alszok zavartalanul. Aludtam már úgyis ott, hogy jelent voltak a szobatársai, rendes srácok, bírom őket, de az mégis más, akkor vissza kell fognom magam, hogy ne morogjak félálomban összefüggéstelen marhaságokat a lelki életemről. Az én szobatársamból néha nagyon elegem van, pedig aranyos lány, kedvelem én igazából, csak időnként az agyamra megy azzal, hogy egy órán keresztül vasalja a fürdőben azt a három szál haját, én meg persze pont előtte iszok meg egy liter zöld teát, kiizzadni a vizeletem pedig egyelőre még nem tudom, ilyen nagy evolúciós ugrást még nem produkáltam. Azért is jó, hogy ilyen gyakran vagyok Patriknál, mert a nagy kupinak köszönhetően az immunrendszerem már olyan erős, hogy egy szép napon az én nyirokfolyadékomból fogják kinyerni az AIDS ellenszerét.
Csak figyeld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése