2013. április 7., vasárnap

Még mindig értetlenül állok az előtt, hogy a Ferihegyi repteret átkeresztelték Liszt Ferire, mármint Liszt Ferencnek semmi köze a repüléshez, én még mindig az Anakin Skywalkerre szavaznék, ha már mindenképp el kell nevezni egy repteret valakiről.

Kijött a migrénem, de a mai napomat egy csapat óvodás között fogom tölteni, miközben rózsaszín-zöld-kék pompomokat gyártok nekik, meg igyekszem ügyelni rá, hogy senki se szúrja le a másikat ollóval. Ma van a napja annak a nagy banzájnak, amit többek között a szüleim is másfél hónapja szerveznek, és lesz ugrálóvár, tűzoltók, babgulyás, meg minden. Az őseimnek meg van egy ilyen megmagyarázhatatlan tévképzete, hogy én értek a gyerekek nyelvén, ezért voltak kedvesek engem beutasítani a bütyköldébe (és én ezt még valakin úgyis leverem), ott fogok parádézni a szervező-pólómban, aminek tök szép lila színe van. Biztos jó buli lesz. Én aztán tudom, hogy mi a türelem, mikor kibírtam két év állandó, plusz két év éjszakai fogszabályozót*, és még a pireneusi masztiffomat is leszoktattam az ugrálásról. Egy csapat gyerek nem okozhat gondot, á dehogy.

*meg gyerekként csámpás is voltam ami meglehetősen zavarta anyát, ezért hat éves koromban elvitt egy orvoshoz, aki adott nekem ilyen gumiból készült kis bütyköt, amit éjjelre be kellett illesztenem a lábujjaim közé. Mondhatni ez a láb éjjeli fogszabályozója, ugyanúgy megríkatott, ráadásul tök feleslegesen, mert semmit sem segített. Így hát nem csak a türelmet ismerem, de én azt is tudom, hogy mit érezhettek azok a kínai nők, akiknek elkötötték a lábát.
A csámpás-dolgomat tizenkét éves koromra magamtól kinőttem, nem maradtam ám úgy, ha esetleg emiatt izgulna valaki, hehe.

Nincsenek megjegyzések: