életem filigrán cérnája

Én csak akkor leszek hajlandó gyereket szülni ha az apáról tudom, hogy neki is rengeteg haja volt csecsemőként, mint nekem, és miatta sem lesz kopasz a fiam, mert ez a rémálmom, ha már arra is lesz megoldás, hogy a magzat valami mesterségesen kialakított közegben fejlődjön ki (mondjuk szerintem az 51-es körzet tudna segíteni a fejlesztésben, ha akarna), és mikor már elég nagy, akkor csak kiveszi az orvos és tádááám, tessék hölgyem, az utódja, aki nem akarta egy percig sem szétszaggatni a méhét. Egy anya-gyerek konfliktussal kevesebb, máris tiszta lappal indulnak a felek.
Amúgy az biztos, hogy a saját családom miatt vagyok ennyire család és házasságellenes, mert én valahogy nem látom a szépséget ebben az egészben, hogy ordítozunk, meg alázzuk egymást non-stop. Vegyük például anyámat, lehet, hogy egyszer ő is jó arc volt, de gyerekkel később már nem az, én meg úgy vagyok ezzel, hogy isten őrizz, hogy a saját gyerekem úgy érezzem velem kapcsolatban, ahogy én érzek anyámmal. Konkrétan nem értem, hogy minek szült gyereket, vagy minek szül bárki is gyereket, ha idegbetegek miatta és csak a baj van vele. De persze a család azért nem mindig rossz, például teljesen ideális környezet a húsevő növényem számára, vagy ha pankrátort akarnék nevelni.

Soha nem lesz gyerekem. Viszont szeptemberben végre lesz vadászgörényem, tíz év alatt csak sikerült megvalósítani ezt az álmot is.