életem filigrán cérnája

Akkor most elmondom, hogy hogyan tudod te is lejáratni magad már reggel fél nyolckor - mert nincs is ennél ébresztőbb hatású rituálé. Egy munkát kellett leadnunk annak az oltogatós tanárnak, akiről már meséltem, és aki szétültetett minket a múlt héten, tudjátok, az a szemét. Odamentünk az irodájához, az ajtó tárva-nyitva, sehol senki fia. Gyorsan megbeszéltük Patrikkal, hogy mi márpedig bemegyünk és lerakjuk az asztalra a papírokat, mert nem fogunk még egyszer felcaplatni, na azt már nem, az kizárt, óvni kell az izületeinket, addig amíg fiatalok vagyunkk, és még jók. Beosontunk, és közben nem felejtettük el jó hangosan áldani a szerencsét, hogy milyen mázli, hogy nincs itt a tanár, mindig lefikáz mindent, meg vajon mi jöhet még, legközelebb biztos sarokban kell állnunk. Kifelé menet tűnt fel, hogy bal oldalon ott egy belső iroda, és az ajtaja nyitva van, és surprise-surprise belül ott ült a tanár egy kollégájával, olyan arccal ránk bámulva, amilyet a macskám vágott, mikor egyszer a szemem előtt ropogtatott el egy óriási sáskát. Nem vigyorgott, áh dehogy.

De remélem jövőhéten azért majd exhumálnak minket, miután darabokra szedett az óráján.

Nézzétek, milyen jófej új barátom van, ő FillérKutya, Patrik unokatesójának kisbabája, akivel tegnap este ütköztünk és lattéztunk. Tiszta önbizalomtuning volt, két pasi dícsért, hogy szép vagyok (bár nincs kép, ami ezt kevésbé reprezantálná, mint a fönti, vehehe) a kutya is kedvelt, pedig nem is sminkeltem, olyan fuck tha police hangulatban készültem el. Csak azt sajnálom, hogy nem vagyok kínai, mert akkor a pizsit sem kellett volna átvennem. Szoktam találkozni pizsamás-mamuszos kínai cserediákokkal a Coopban, és meg is verekednék velük a banánért, de kicsit tartuk tőlük, mert mégis ott van Jackie Chan, meg minden.
Tegnap éjjel Szerelmünk lapjait néztünk, adták a TV-ben és még egyikünk sem látta. Mókás volt, mi meg a pokolra fogunk jutni, ez egészen biztos.