A XXI. század közben is végig a tegnap délutánon agyaltam, pedig jó fáradt voltam, miután kipucoltam az egész szobát és nagy energiát fektettem abba is, hogy szidjam szobatársam beteges hajhullását. Olyan tehetetlennek éreztem magam mint azon a tavalyi estén, és most is csak akkor nyugodtam meg, és felejtettem el annak az undorító embernek a nyelvét, amikor elalvás előtt Patrikkal ikermódon összebújtunk - mint azon az estén. Közvetlenül elalvás előtt szeretem azt képzelni, hogy Patrik is úgy szeret, mint én őt, és hogy minden rendben lesz, minden vizsgám sikerülni fog, a szakdogám kettes parádés lesz, és a szüleim még csokiszökőkutat is rendelnek a diplomaosztómra, végre valahára büszkék lesznek rám, és még a körömrágásról is leszokok.
Ma meg megyek haza, most perpill meg ezért vagyok kicsit zaklatott, sosem lehet tudni, mi leselkedik ott rám az elszigeteltségen és unalmon kívül, de legalább sikerült feltelepíteni a Sims 3 University life-ot, szóval otthon is lesz izgalom(!!).
2 megjegyzés:
el is felejtettem, pedig már akartam: köszönöm a linket. :)
:))
Megjegyzés küldése