Már arra is gondoltam, hogy nekem hipnoterapeutához kéne mennem, talán az az egyetlen lehetőségem, hogy leszokjak a szám rágásáról. Meg azt is szeretem, amikor egy random pillanatban sikerül teljesen felzaklatnom magam minden ok nélkül, mint például tegnap este, amikor egy Született feleségek maraton közben tartottam, szóval minden rendben volt Lola-univerzumban. Az a bajom, hogy én mindig tele voltam indulat-levezetési problémákkal (de amióta jógázom, ez sokat javult), ezért is nagy kihívás nekem a munkám, mert ugye túl nagy igazságérzettel rendelkezem, nagy a pofám, meg mindent látványosan reagálok le (ez viszont családi ökörség), mindezt a moziban meg fékeznem kell, mert ott mindig a vásárlónak van igaza, még akkor is, ha nem. Meg rágom a körmöm, meg rágom a szám, meg birizgálom a hajam, meg kaparom a lábam, szülinapomra kényszerzubbonyt szeretnék vidám sárga színben. Nagyon jó alany lehetnék egy szakdolgozathoz, valami pszichológia hallgatónak. Ingyenesen vállalom.
Az is érdekes, hogy még csak most kezdtem dolgozni, de már nagyon sok új dolgot tanultam meg az emberekről. Például én mindig mindenkit ösztönösen nagy vigyorral köszöntök, ők meg százból kilencvenkilencszer visszamosolyognak, kedvesek velem, csevegnek, nem zavarja őket, hogy bénázok a nachossal, kérdezgetnek, ez meg engem feltölt lelkileg. Valamilyen szinten minden ember ugyanolyan, mert pont úgy kedves velem a hátranyalt hajú csávó, aki menőnek akar tűnni a barátnője előtt, mint a félvér rasztasrác, a két gimis csaj, vagy a hatvan éves házaspár. Úgy fest, hogy a mosolyt nem csak az egyetemi tanárok értékelik, és ez már egy jó kiindulási alap nekem.
Apropó egyetemi tanárok, van egy, akivel folyamatosan beszólogatunk egymásnak, de úgy poénra megy az egész, pont most jövök az órájáról. Szerintem bír engem, mindig Lola művésznőnek hív, meg kolleginának, meg mindent lefikáz a tervrajzaimban, ma meg azt mondta, hogy nagyon demoralizáló személyiség vagyok. Meg is köszöntem.
- Maga milyen szakirányos is?
- Én? Erőszakirányos.
Ma meg megyünk partizni a legjobb barátommal, reménykedjünk, hogy most egyikünk sem hagy el semmit a józan ítélőképességen kívül. Valami abszurd úgyis fog történni, mi külön-külön is vonzzuk a hihetetlen dolgokat, hát még együtt. Majd dokumentálom.
Apropó egyetemi tanárok, van egy, akivel folyamatosan beszólogatunk egymásnak, de úgy poénra megy az egész, pont most jövök az órájáról. Szerintem bír engem, mindig Lola művésznőnek hív, meg kolleginának, meg mindent lefikáz a tervrajzaimban, ma meg azt mondta, hogy nagyon demoralizáló személyiség vagyok. Meg is köszöntem.
- Maga milyen szakirányos is?
- Én? Erőszakirányos.
Ma meg megyünk partizni a legjobb barátommal, reménykedjünk, hogy most egyikünk sem hagy el semmit a józan ítélőképességen kívül. Valami abszurd úgyis fog történni, mi külön-külön is vonzzuk a hihetetlen dolgokat, hát még együtt. Majd dokumentálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése