Hát mégiscsak igaznak bizonyult a legenda. És bazdmeg, a tanár KOPOGOTT mielőtt visszajött a terembe, egyem meg a kis szívét, ötös zh-t írtam.

Viszont ma ténylegesen zh-ít írok alig egy óra múlva, és most nagyon sokat készültem, az összes kiadott diasort megörökítettem manuálisan puska formájában. Vannak ilyen legendák, hogy ez a tanár ki szokott menni zh közben, remélem nem kacsa, meg azt is remélem, hogy nem pont azt az egy darab diát fogja kérdezni (pedig de), amit kihagytam azt gondolván, hogy abba úgysem megyünk majd bele.

Patrik olyan gyönyörű, tízből tizenöt pontos szöveget írt nekem a tablóképe hátuljára.

Ma végzősbálba megyünk.

Vetettem egy pillantást a tárgytematikára és rájöttem... hogy nem is írok ma zh-t. Három hét múlva írok zh-t. Ezt benéztem.

Én még soha nem láttam ennyi dühös embert egy rakáson, mint ma reggel itt a koliban. Nem volt net majdnem fél órán keresztül. Ma zh-zok, most sírok tanulok.

Olyan jó, hogy eddig mind a három év alatt nyugati fekvésű szobát kaptam (és tényleg jó, mert a főbejárat van alattunk, mi látjuk a nagy jövés-menést), így mikor plusz tizenöt fok fölé megy a hőmérséklet, délután háromkor az erkélyünkön már harminc fokot lehet mérni.

Basszus, le kéne vinni a szemetet, mostmár romlik, gondolom.

Télvíz idején a Central Park kacsái eltűnnek, hogy kamionnal viszik, vagy repülnek, az örök kérdés marad, de hétfő reggel a Lola összepakolja a hűtőt, és ő is délre költözik, vissza az egyetemre, ő igen, végre. Már majdnem nem bírtam ki ezt a hétvégét, ez egyre neccesebb és rosszabb.

Jövőhéten két zh is lesz, és én a szó szoros értelmében szinte semmit sem tanultam rájuk (majd holnap, majd holnap...), nagyon vicces dolgok fognak itt történni, kérem.